Éppen ma nyolc hónaposak

Kisvacakok szundiznak, nem tudom meddig, így gyorsan írok pár sort! :)
Nagyon jó idő van, imádom ezt az őszi napsütést! Mivel hétvégén is ilyen szuper idő volt, elmentünk sétálni a Majláthi tóhoz, utána pedig Barátnőméknél, Ritáéknál vendégeskedtünk. Vagyis úgy indult a dolog, hogy csengessünk be, köszönjünk nekik, ha már arra járunk- de persze hozzájuk nem lehet csak úgy becsengetni, aztán elmenni, így ottmaradtunk picit, ami nagyon jó volt, végre nem csak otthon lenni...... :) (ezt persze nem panaszként írtam).
Lányok nagyon ügyesek, élvezzük ezt az időszakot, nagyon lehet Őket dögönyözni. :)
Lelle profira fejlesztette mászótudását, már bejárja az egész szobát. Amint talál valahol kapaszkodót, egyből feláll. Ha énekelek, vagy hall valami zenét rugózik is. Szépen le is tud ülni, amit hosszasan gyakorolt. :) Terpeszbe áll, kidugja a popsiját és óvatosan lehuppan. Vele igazából nem is tudok játszani, mert minden idejét az köti le, hogy mindenbe kapaszkodik (hajunkba, orrunkba, Maja vállába, stb.) és feláll. Szépen megérti, ha valamire azt mondjuk, hogy nem. Még mindig nagyon bújós kislány. Amíg Apa Maját fürdeti, fekszünk az ágyon összebújva és nevetgélünk.
Most nagyon apás lett. Ha meglátja, gyorsan odamászik hozzá. :)
Folyt. köv., valaki beszélget..... :)
Most tudom folytatni! :)
Kicsi Majácskám is nagyon bújós lett. Ha meglát, egyből "szalad" hozzám. Ő is feláll az ágyába vagy a kezembe kapaszkodva, viszont máshol még nem próbálkozott. Kúszik szépen, viszont mászni nem akar. Megtesz egy- két lépést mászva, de aztán meggondolja magát és vagy kúszva folytatja az útját vagy pedig leül. Szerintem Ő ki fogja hagyni a mászást.Viszont nagyon finom mozdulatokra képes a kezeivel. Ha talál egy hajszálat, percekig el tud vele játszani. :) Van egy kedvenc könyvük, amiben csak nagy képek vannak, szöveg nincs. Az egyik oldalon egy kutya van lefényképezve. Imádja ezt a képet, nagyokat vigyorog rá.

Az étvágyuk szerencsére nagyon jó! Nemrég megkóstolták a kölesgolyót, amit pici darabokra szedtem szét, ma pedig babakekszet ettek, szintén pici darabokban. Először egy egészet adtam a kezükbe, viszont mikor már átcsócsálták elég nagy darabokra estek szét. Nagyon ízlett Nekik, Lellus sírt, amikor elfogyott. :)

Volt kb. két hét, amikor elég rosszak voltak az éjszakák. Levivel úgy néztünk ki, mint a zombik. Hiába, nem szoktunk mi ehhez, nagyon korán elkényeztettek minket a lányok az átaludt éjszakákkal. :)
Na meg kipróbáltuk az " Aludj jól, Gyermekem!"- módszert, hogy egyedül az ágyikójukban aludjanak el. Első délután sírtak picit, de elaludtak. Másnap délelőtt kb. öt perc múlva már szunyáltak, délután nem igazán ment az elalvás, nagyon sírtak. Aztán ma délelőtt is nagyon sírtak, így végül a babakocsiban aludtak el. Nem tudom, nekem nem éri meg az, hogy a sírástól kifulladva aludjanak el, így azt hiszem pihentetjük ezt a témát....

Rengeteget lefetyelnek, legtöbbször a bábábá, jajajaj, teee, gájgáj megy és utánozzák a grimaszainkat.
Nagyon örülnek egymásnak. Többször volt, hogy játék közben észre vették egymást, Lellus odamászott Majához, nevettek, összedugták a fejüket és játszottak tovább. Persze szeretik egymás kezéből is elvenni a dolgokat, még akkor is, ha az ugyanolyan, mint ami náluk van. :)
Édesek! Életünk értelmei, nagyon SZERETJÜK ŐKET!!!!!!

Gyönyörűségeim

Még júliusban, pontosabban a féléves szülinapjuk után egy nappal egy nagyon kedves fotósnál, Nikinél jártunk. Izgultam, hogy hogyan fogják viselni az öltözködést, vetkőzést, meg egyáltalán a fotózást, de mint mindig, itt is nagyon ügyesek voltak, jól viselkedtek, nagyon büszkék is voltunk rájuk. Nemrég kaptuk meg a képeket, gondoltam, teszek fel egy párat.
Mint minden szülőnek a sajátja(i), nekem ŐK a világon a legszebb gyermekek!!!!!

Valaki tudna segíteni?

Mivel Lelle szinte többet áll, mint ül, ezért szeretnénk szandált (bentre) venni neki!
Bár  rengeteget olvastam erről a témáról, mégsem tudok dönteni, hogy milyen márkát válasszak. Szívesen várnék tapasztalatokat!

Pár kép a (több, mint) hét hónaposaimról

 Hosszú volt az út

 Anyával

 Maja kukucskál!

 Játék

 Jó a hajam! Ugye? Apa csinálta...

Sziasztok!

 Nézzétek a fogacskáimat!

 Anya! Ne nézz ide!

 Mindenre felcsimpaszkodok!

 

 Apa, szeretlek!

Ilyen ügyes vagyok!

Izgő- mozgó csodababák

Apával csak kapkodjuk a fejünket, annyi mindent csinálnak a Lányok. :) Csak lesünk, hogy ilyen pindurka emberpalánták mennyi mindenre képesek, milyen erősek!
Mindketten egyedül felülnek, Maja kezdte, Lelle 9 nap múlva követte. Lelle megpróbálkozott a négykézláb mászással. Ez eleinte úgy nézett ki, hogy két lépést négykézláb, két lépést hason kúszva tett meg. Mára pedig gyönyörűen lavírozik egyre nagyobb területen. Aztán egyik nap kibukfencezett a babakocsiból, pedig ott álltunk mellette, csak éppen buta anya elterelte apa figyelmét.... volt nagy pánik, mármint a mi részünkről, mert Lellus kb. 5 másodpercig sírt, aztán meglátta Sábát, a kutyust és már nevetett is. Ebből az okból aztán úgy döntöttünk, hogy a kiságyban egy emelettel lejjebb költöztetjük a Lányokat. Lelluskám még aznap este felállt a rácsba kapaszkodva. Azóta, amibe meg tud kapaszkodni és fel is tudja húzni magát, az első dolga felállni. Sőt, tegnap este már a kiságyba kapaszkodva pár lépést megtett. Na ettől a pillanattól kezdve kezdtem őszülni, ugyanis akrobatázik, elengedi az egyik kezével a kapaszkodót és persze esik és általában a fejecskéje koppan. Tényleg hihetetlen, ahogyan ez a falatka kislány áll és az is hihetetlen, hogy ott ülök mellette és nem tudom elkapni, mert olyan hirtelen történik minden.
Majácskámnak kibújt a második foga. Egyáltalán nem viselte meg, ugyan volt egy kis hasmenés és piros popsi, de ezeket leszámítva szerencsére semmi. Jaj, amikor vigyorog, látszik a két kis fogacska, meg tudnám zabálni.... Annyira édes, megtanult kukucskálni. Bármit fog a kezébe, az arca elé emeli és ha mondjuk, hogy kukucs, leengedi és teli szájjal vigyorog. Ő inkább ül és gurulgat, még nem mászik, de próbálkozik. Sokszor olyan hangot ad ki, mintha morogna. :)

Debütált a napokban a porszívó is, bekapcsoltuk a lányok mellett. Azt hittem, hogy megijednek tőle, de nem, érdeklődve figyelték. A turmixgéptől viszont félnek.
Elkezdtem saját készítésű ebéddel etetni Őket, mert a sokadik készétel után úgy éreztem, hogy olyan egyforma az ízük.
Napközben nagyon keveset alszanak mostanában, így estére eléggé elfáradnak.

Pár kép a mi életünk értelmeiről:

Anya, ne zavarj, beszélgetünk!