A férjem egy hős! Már 4. napja böködi belém a szurikat. Az első nap volt a legrosszabb: kb. 1 órán keresztül barátkoztunk a tűvel, közben én sírtam is, meg röhögtem is. Levi meg csak pirosodott, néha közelített a hasam felé, de párszor meggondolta, aztán végül csak belém bökte. A második nap már neki jobb volt, nekem kevésbé. Rájöttünk valamire: az egyik szuriból fél ampullával kell beadni, másnap a másik felét. Másnap mindig jobban fáj és mi azt gondoljuk, hogy kopik a tű.
Ja, az egyik gyógyszert abba kellett hagynom, mert azt hittem, kilyukad a gyomrom. De maradt ám bőven...:)
Szóval itt tartunk. Szombaton megyünk ultrahangra tüszőnézőbe!

Rohan az idő....

Viszlát gyönyörű húszas évek!
Holnaptól a harmincasok táborát erősítem!

...

Elhatároztam! Növényvédő leszek! Mert hallottam már állatvédőkről, zöldekről (akik ugye mindent védenek, néha azt is, amit nem kéne...), de növényvédőkről még nem. Elhatározásom oka: már régóta nézegetem a hiperszuperekben a kókadozó virágokat, növényeket. Szerencsétlenek egymás hegyén- hátán hánykolódnak, száradnak, rohadnak és nem törődik velük senki. Nem értem, ahelyett, hogy hagyják elpusztulni szegényeket, miért nem viszik le az árukat! Mert azt ne mondja nekem senki, hogy elteszik őket, ápolgatják a következő virágzásukig!
Na, úgyhogy ma megmentettem két db, sivatagszáraz tőzegben leledző jácintot. Ha most nem másra kellene a pénz, vettem volna többet is!

Hystero, húsvét, láz...

Túl vagyunk a méhtükrözésen is, szerencsére minden rendben van. Pénteken voltam még egy vérvételen, április 14-én pedig konzultáció lesz. Utána már talán okosabbak leszünk.
A húsvét nem sikerült valami jól: szombaton belázasodtam, úgyhogy az ágyat nyomtam 3 napon keresztül, aztán pedig napjaim nagy részét a "kétbetűsben" töltöttem...
És ami elmaradt: Gábor sógornak nagyon boldog szülinapot kívánunk!