2011. február 12., szombat
2011. február 10., csütörtök
2011. február 7., hétfő
Folytatás...
...Egy pillanatra megmutatták Őket és már vitték is vizsgálni. Pár perc és hozták is vissza először Maját, majd Lellét. Nem is tudom leírni ezt az érzést, földöntúli boldogságot éreztem! Aztán elvitték Őket az intenzívre megfigyelésre. Utóbb kiderült, hogy Lellus belekakilt a magzatvízbe és egy kicsit visszaesett a hőjük, ezért meleg párnára rakták mindkét Picit. Engem a Mátrix osztályra vittek lábadozni, kaptam oxigént, méregették sűrűn a vérnyomásomat, mert műtét közben nagyon leesett, amit éreztem is. Este hét óra körül hozták a Lányokat, majd éjszaka is többször hozták Őket szopizni. Éjjel háromkor állítottak fel először, hát.......mindegy, már el is felejtettem. Másnap reggeltől róttam a köröket a folyosón, hogy minél könnyebben tudjak mozogni. Délután átkerültünk a gyermekágyas osztályra. Erről nem kívánok írni, sz@r élmény volt, kivéve két éjszakás csecsemős nővért. Szöges ellentéte a terhespathológiának. Na de mindegy, ezt is elfelejtjük. Vasárnap haza engedtek szerencsére. Az első két nap káosz volt, Babák sem találták még a helyüket.
Anya nagyon sokat segít nekünk, kicsit félek is, hogy mi lesz, ha elmegy, de hát otthon is várják az unokák.
Kislányaink nagyon édesek, rengeteget esznek, szerencsére van mit, bár nappal is és éjszaka is egyszer pótolni kell. Maja nagyon nem szereti a tápszert, de ha éhes, megeszi. Lelluskámnak mindegy, csak tele legyen a bendő. :) Sokat mosolyognak, viszont fürdeni nem szeretnek még.
Levi is hősiesen helytáll mindenben, tegnap már fürdetett is.
Folyt köv.
Anya nagyon sokat segít nekünk, kicsit félek is, hogy mi lesz, ha elmegy, de hát otthon is várják az unokák.
Kislányaink nagyon édesek, rengeteget esznek, szerencsére van mit, bár nappal is és éjszaka is egyszer pótolni kell. Maja nagyon nem szereti a tápszert, de ha éhes, megeszi. Lelluskámnak mindegy, csak tele legyen a bendő. :) Sokat mosolyognak, viszont fürdeni nem szeretnek még.
Levi is hősiesen helytáll mindenben, tegnap már fürdetett is.
Folyt köv.
2011. február 5., szombat
Elkezdem...
Megpróbálok egy pár sort írni, amíg a Picikéim alszanak.
Szóval január 11-én befeküdtem a kórházba. Na nem azért mert IKREK, hanem mert betöltöttem a 37. hetet, farosak a Babáim és nem pécsiek vagyunk. Állítólag, ha hirtelen elfolyik a magzatvíz az komoly problémákat is okozHATOTT volna, ezért jobbnak látta az orvosom, ha befekszem. Teltek a napok, a viziten mindig csak annyit mondtak, hogy Erika "gemini" és jól vannak. Mikor ezt minden áldott nap megjegyezték, feltettem magamban a kérdést, hogy igazából arra várnak, hogy rosszabbul legyünk?! Az NST-k szuperek voltak, bár egyik Babám szívhangjának bemérése komoly erőfeszítést igényelt, mert mindig elszökött. :)
Eltelt két hét jöttek, mentek új szobatársak, sok telefonszámot begyűjtöttem és remélem, hogy tudjuk majd tartani a kapcsolatot.
Folyt. köv....
Aztán végre eljött az a nap, amikor azt mondták, hogy "késérett" vagyok és csütörtökön, ha engedélyezik, megindítják a szülést. Épp Anyukámék voltak látogatóban, amikor a doktornő (aki nagyon jó fej, kedves, határozott orvos, sokat vizsgált és nagyon tetszett neki a pocakom) örömmel közölte, hogy holnap szülünk.
Persze, hogy éjjel alig aludtam, Levi sem. Öt órakor ébresztettek, beöntés, aztán vártunk, hogy mikor telefonálnak, hogy szabad egy szülőszoba (az utóbbi két hétben hatalmas tumultus volt, rengetegen szültek). Közben Levi is megérkezett. Negyed 8 körül telefonáltak, hogy mehetünk fel. A szülőszobára azért kellett mennem, mert császár előtt, ha úgy indítják a szülést, kell lennie legalább 2 óra fájástevékenységnek, hogy a Piciket is valami stressz érje, mert az nem jó, ha csak úgy kiveszik Őket. Ezt mondták. Bekötötték az oxitocint, vártunk, vártunk, de alig éreztem valamit és ez így ment majdnem 6 órán keresztül. Közben Levi velem volt, szórakoztatott, nyugtatgatott. Olyan jó volt, hogy velem volt! Kisebb fájásokat mutatott a gép, azt mondták, hogy elég lesz, irány a műtő.Ide Levi már nem jöhetett be. Lezsibbasztottak spinális érzéstelenítéssel, aztán go... A műtétből annyit éreztem, hogy rángatnak össze vissza, aztán egyszer csak meghallottam Lelle hangját, aztán egy perccel később Majáét.
Folyt. köv...
Szóval január 11-én befeküdtem a kórházba. Na nem azért mert IKREK, hanem mert betöltöttem a 37. hetet, farosak a Babáim és nem pécsiek vagyunk. Állítólag, ha hirtelen elfolyik a magzatvíz az komoly problémákat is okozHATOTT volna, ezért jobbnak látta az orvosom, ha befekszem. Teltek a napok, a viziten mindig csak annyit mondtak, hogy Erika "gemini" és jól vannak. Mikor ezt minden áldott nap megjegyezték, feltettem magamban a kérdést, hogy igazából arra várnak, hogy rosszabbul legyünk?! Az NST-k szuperek voltak, bár egyik Babám szívhangjának bemérése komoly erőfeszítést igényelt, mert mindig elszökött. :)
Eltelt két hét jöttek, mentek új szobatársak, sok telefonszámot begyűjtöttem és remélem, hogy tudjuk majd tartani a kapcsolatot.
Folyt. köv....
Aztán végre eljött az a nap, amikor azt mondták, hogy "késérett" vagyok és csütörtökön, ha engedélyezik, megindítják a szülést. Épp Anyukámék voltak látogatóban, amikor a doktornő (aki nagyon jó fej, kedves, határozott orvos, sokat vizsgált és nagyon tetszett neki a pocakom) örömmel közölte, hogy holnap szülünk.
Persze, hogy éjjel alig aludtam, Levi sem. Öt órakor ébresztettek, beöntés, aztán vártunk, hogy mikor telefonálnak, hogy szabad egy szülőszoba (az utóbbi két hétben hatalmas tumultus volt, rengetegen szültek). Közben Levi is megérkezett. Negyed 8 körül telefonáltak, hogy mehetünk fel. A szülőszobára azért kellett mennem, mert császár előtt, ha úgy indítják a szülést, kell lennie legalább 2 óra fájástevékenységnek, hogy a Piciket is valami stressz érje, mert az nem jó, ha csak úgy kiveszik Őket. Ezt mondták. Bekötötték az oxitocint, vártunk, vártunk, de alig éreztem valamit és ez így ment majdnem 6 órán keresztül. Közben Levi velem volt, szórakoztatott, nyugtatgatott. Olyan jó volt, hogy velem volt! Kisebb fájásokat mutatott a gép, azt mondták, hogy elég lesz, irány a műtő.Ide Levi már nem jöhetett be. Lezsibbasztottak spinális érzéstelenítéssel, aztán go... A műtétből annyit éreztem, hogy rángatnak össze vissza, aztán egyszer csak meghallottam Lelle hangját, aztán egy perccel később Majáét.
Folyt. köv...
2011. február 2., szerda
Drága Kislányainknak!
Isten hozott,
Ölelésért nyújtózkodó
aprócska karok,
szunyókáláskor
félig lehunyt kis szemek.
Isten hozott,
apró kezek
és apró lábacskák,
édes kuncogások
és mosolyok.
Isten hozott egy világban,
mely csak Rátok várt...
hatalmas szeretettel!
hatalmas szeretettel!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)