2011. április 30., szombat

Anyának és Mamikánknak szeretettel!

Mentovics Éva: A legszebb ünnepen

Oly fénylő a pillantásod,
mint égen a csillagok.
Felém nevet kedves arcod,
ha megjöttem, itt vagyok.
Úgy ölel át féltő karod,
mint dombok a völgyeket,
melengető, kósza szellő
a májusi zöld gyepet.
Kacagásod oly gyöngyöző,
mint erdőn a kispatak,
amikor a lombok közül
csörgedezve kiszalad.
Hangod bársony melegével
kényezteted lelkemet.
Pihentető meséd után
minden álmom szebb lehet.
Fürgébben ver most a szívem,
úgy lüktet, és kalapál…
Ő is tudja, nincs szebb ünnep,
e májusi szép napnál.
Minden egyes dobbanása
jóságodat köszöni.
Az én édes, tündérlelkű
jó Anyámat köszönti.


 

Nagyon SZERETÜNK!
Lelle, Maja, Erika

2011. április 27., szerda

Egy éve történt- életem eddigi legszebb 12 hónapja


video
Tegnap volt egy éve, hogy elkezdtük a lombikot. Akkor még remélni sem mertem, hogy egy év múlva ilyenkor már három hónaposak lesznek a gyermekeim. Gyönyörű emlékek...

2011. április 24., vasárnap

2011. április 7., csütörtök

2011. április 5., kedd

Ma átaludtuk az éjszakát. Mindannyian!
(A blog pedig rendezés alatt áll....)

2011. április 4., hétfő

2011. április 4.

Szinte minden percről lehetne írni, mert olyan kis imádni valóak: amikor alszanak, esznek, nevetnek, sírnak, stb... . Teljesen megváltozott az életünk, új értelmet kapott minden. Mindent másképp látunk, másképp gondolkodunk. ...és ez annyira jó! Kicsi Tündérkéink megszépítenek minden pillanatot.
Nagyon jó kisbabák. Szeretik a pocakjukat, szerencsére még tudok szopiztatni, egyszer-kétszer kell csak pótolni. Kezd valami napirend-féle kialakulni. Éjszaka egyszer kelnek, hogy mikor, az attól függ, hogy meddig nyúlt el az este. Ha egyszerre kelnek, egyszerre szopiznak.
Egyre többet vagyunk a levegőn, sőt már Mamiéknál is voltunk kétszer több napot.
Túl vagyunk mindenféle vizsgálaton: hasi, -koponya, -csípő ultrahang, ortopédia, audiológia, fejlődésneurológia.
Lellével jártunk gyógytornára, mert kicsit kötöttebb volt a jobb oldalán a csípője és ferde volt a nyaka. Ez csak úgy látszott, hogy picit kifli formában feküdt. Nagyon kevés helye volt a pocakban, Majácskának hagyta a nagyobb helyet, cserébe pedig több kaját kapott. Most már csak itthon kell vele tornázni, rendbe jött a nyaka is és a csípője is. Amúgy nagyon mosolygós, kedves kislány, hatalmasakat tud aludni, főleg hason. Nevet mindenre: az árnyékokra, a popsikenőcsre, talán még a pókhálóra is. Ő a legutóbbi mérés szerint 4830 g, 53 cm (2890g-mal, 46 cm-rel született).
Maja nagyon huncut kislány. Sokszor azt hisszük, hogy sikerült elaltatni, nyitva a szája, lóg a keze, tiszta ernyedt, de amikor próbáljuk a kiságyba tenni, hirtelen kipattan a szeme és mintha órákat aludt volna, teljesen éber. Rendszerint éjjel kimászik a pólyából, hogy hogyan csinálja, azt nem tudom, úgyhogy rendeltünk nekik hálózsákot, mert a pólyát amúgy is kinövik már. (Egyébként a pólyában csak akkor vannak/voltak, amikor a kiságyban alszanak.) Amikor sír, úgy áll a kis szája, hogy a szívünk megszakad. Maja 4520g és 53 cm volt a múlt héten (2450g-mal és szintén 46 cm-rel született).
Nagyon nyugodt Babák, akkor sírnak, ha éhesek, meg persze, amikor öltözünk. A sapkát felettébb utálják. Szeretik, amikor éneklek nekik. A karunkban altatjuk és nagyon nem szeretjük sírni hagyni Őket. Lehet, hogy erre valaki azt mondja, hogy elkényeztetjük így a Drágákat, de én meg úgy gondolom, ahogy Ranschburg Jenő bácsi mondta: az a szülő, aki nem dédelgeti, szeretgeti eleget a gyermekét, az éppen olyan bűnt követ el, mint aki nem ad neki enni.
Szóval nagyon élvezzük az anyaságot, apaságot, a család is odavan értük, unokatesók is imádják Őket. Nem mondom, néha nehéz, nagyon nehéz (és az elején volt, hogy a fáradtságtól estére eltörött nálam a mécses...), de megéri, mert két kis Csodánk van.