Szóval: január óta sokat fájdogált a gyomrom, sőt a Lányok szülinapja előtt azt hittem, hogy vakbélgyulladásom lesz, de szerencsére elmúlt (bár talán jobb lett volna ez). Aztán a gyomorfájdalom kb. kéthetente visszatért, míg nem Húsvét után Anyáék unszolására elmentem orvoshoz. A gyomromra gyógyszert kaptam, viszont jobb oldalt a hasamban talált valamit. Vizsgálatok következtek (a lelkiállapotomról talán nem kell írnom...), ultrahang, vérvétel, CT, vastagbéltükrözés. Az eredmény pedig Crohn betegség. Ez egy krónikus, tehát gyógyíthatatlan, de gyógyszerrel kezelhető gyulladásos bélbetegség.
Most már kezdek magamhoz térni, bár vannak félelmeim mind a betegséggel, mind pedig a gyógyszerszedéssel kapcsolatban.
Családom, mint mindig nagyon sokat segített/ segít, és ha kell, és úgy látják, hogy kenődök, képletesen, de annál hangosabban rúgnak a fenekembe.
Naaaaaaaaa! Erről ennyit, nem szeretnék többet írni róla, NEM AKAROK foglalkozni vele!!!!
És az én csodáááááááááálatos Kislányaimról! Nőnek ám, mint a gomba!
Mindketten kb. 10 kg körül mozognak, nem egy nehézsúly, de jó ez nekünk.
Rengeteget beszélnek. Maja picit többet, de Lellus is nagyon igyekszik. Viszont Ő pisilget a bilibe. :)
Nehezen bírjuk a meleget, nem alszanak túl jól és az étvágyuk sem a régi. Az udvarra is inkább hát óra után megyünk ki. Szaladnak ám mindenfelé, győzünk utánuk rohanni. :)
Most rohanok, mert bár alszanak, ezernyi dolgom van!!!! :))))
Képek:
