2011. február 5., szombat

Elkezdem...

Megpróbálok egy pár sort írni, amíg a Picikéim alszanak.
Szóval január 11-én befeküdtem a kórházba. Na nem azért mert IKREK, hanem mert  betöltöttem a 37. hetet, farosak a Babáim és nem pécsiek vagyunk. Állítólag, ha hirtelen elfolyik a magzatvíz az komoly problémákat is okozHATOTT volna, ezért jobbnak látta az orvosom, ha befekszem. Teltek a napok, a viziten mindig csak annyit mondtak, hogy Erika "gemini" és jól vannak. Mikor ezt minden áldott nap megjegyezték, feltettem magamban a kérdést, hogy igazából arra várnak, hogy rosszabbul legyünk?! Az NST-k szuperek voltak, bár egyik Babám szívhangjának bemérése komoly erőfeszítést igényelt, mert mindig elszökött. :)
Eltelt két hét jöttek, mentek új szobatársak, sok telefonszámot begyűjtöttem és remélem, hogy tudjuk majd tartani a kapcsolatot.
Folyt. köv....
Aztán végre eljött az a nap, amikor azt mondták, hogy "késérett" vagyok és csütörtökön, ha engedélyezik, megindítják a szülést. Épp Anyukámék voltak látogatóban, amikor a doktornő (aki nagyon jó fej, kedves, határozott orvos, sokat vizsgált és nagyon tetszett neki a pocakom) örömmel közölte, hogy holnap szülünk.
Persze, hogy éjjel alig aludtam, Levi sem.  Öt órakor ébresztettek, beöntés, aztán vártunk, hogy mikor telefonálnak, hogy szabad egy szülőszoba (az utóbbi két hétben hatalmas tumultus volt, rengetegen szültek). Közben Levi is megérkezett. Negyed 8 körül telefonáltak, hogy mehetünk fel. A szülőszobára azért kellett mennem, mert császár előtt, ha úgy indítják a szülést, kell lennie legalább 2 óra fájástevékenységnek, hogy a Piciket is valami stressz érje, mert az nem jó, ha csak úgy kiveszik Őket. Ezt mondták. Bekötötték az oxitocint, vártunk, vártunk, de alig éreztem valamit és ez így ment majdnem 6 órán keresztül. Közben Levi velem volt, szórakoztatott, nyugtatgatott. Olyan jó volt, hogy velem volt! Kisebb fájásokat mutatott a gép, azt mondták, hogy elég lesz, irány a műtő.Ide Levi már nem jöhetett be. Lezsibbasztottak spinális érzéstelenítéssel, aztán go... A műtétből annyit éreztem, hogy rángatnak össze vissza, aztán egyszer csak meghallottam Lelle hangját, aztán egy perccel később Majáét.
Folyt. köv...

1 megjegyzés:

Mia és Maja írta...

Türelmetlenül várjuk a folytatást és a KÉPEKET!:p:)
Puszi!