2011. április 4.

Szinte minden percről lehetne írni, mert olyan kis imádni valóak: amikor alszanak, esznek, nevetnek, sírnak, stb... . Teljesen megváltozott az életünk, új értelmet kapott minden. Mindent másképp látunk, másképp gondolkodunk. ...és ez annyira jó! Kicsi Tündérkéink megszépítenek minden pillanatot.
Nagyon jó kisbabák. Szeretik a pocakjukat, szerencsére még tudok szopiztatni, egyszer-kétszer kell csak pótolni. Kezd valami napirend-féle kialakulni. Éjszaka egyszer kelnek, hogy mikor, az attól függ, hogy meddig nyúlt el az este. Ha egyszerre kelnek, egyszerre szopiznak.
Egyre többet vagyunk a levegőn, sőt már Mamiéknál is voltunk kétszer több napot.
Túl vagyunk mindenféle vizsgálaton: hasi, -koponya, -csípő ultrahang, ortopédia, audiológia, fejlődésneurológia.
Lellével jártunk gyógytornára, mert kicsit kötöttebb volt a jobb oldalán a csípője és ferde volt a nyaka. Ez csak úgy látszott, hogy picit kifli formában feküdt. Nagyon kevés helye volt a pocakban, Majácskának hagyta a nagyobb helyet, cserébe pedig több kaját kapott. Most már csak itthon kell vele tornázni, rendbe jött a nyaka is és a csípője is. Amúgy nagyon mosolygós, kedves kislány, hatalmasakat tud aludni, főleg hason. Nevet mindenre: az árnyékokra, a popsikenőcsre, talán még a pókhálóra is. Ő a legutóbbi mérés szerint 4830 g, 53 cm (2890g-mal, 46 cm-rel született).
Maja nagyon huncut kislány. Sokszor azt hisszük, hogy sikerült elaltatni, nyitva a szája, lóg a keze, tiszta ernyedt, de amikor próbáljuk a kiságyba tenni, hirtelen kipattan a szeme és mintha órákat aludt volna, teljesen éber. Rendszerint éjjel kimászik a pólyából, hogy hogyan csinálja, azt nem tudom, úgyhogy rendeltünk nekik hálózsákot, mert a pólyát amúgy is kinövik már. (Egyébként a pólyában csak akkor vannak/voltak, amikor a kiságyban alszanak.) Amikor sír, úgy áll a kis szája, hogy a szívünk megszakad. Maja 4520g és 53 cm volt a múlt héten (2450g-mal és szintén 46 cm-rel született).
Nagyon nyugodt Babák, akkor sírnak, ha éhesek, meg persze, amikor öltözünk. A sapkát felettébb utálják. Szeretik, amikor éneklek nekik. A karunkban altatjuk és nagyon nem szeretjük sírni hagyni Őket. Lehet, hogy erre valaki azt mondja, hogy elkényeztetjük így a Drágákat, de én meg úgy gondolom, ahogy Ranschburg Jenő bácsi mondta: az a szülő, aki nem dédelgeti, szeretgeti eleget a gyermekét, az éppen olyan bűnt követ el, mint aki nem ad neki enni.
Szóval nagyon élvezzük az anyaságot, apaságot, a család is odavan értük, unokatesók is imádják Őket. Nem mondom, néha nehéz, nagyon nehéz (és az elején volt, hogy a fáradtságtól estére eltörött nálam a mécses...), de megéri, mert két kis Csodánk van.

Egy- két kép...

Nemsokára írok (ha a kis Főnökök engedik), addig is tesztek fel pár képet. Egyébként kis Tündérkéink vannak, nagyon jó Babócák.

Boldog szülinapot, Apa!!!!!

Anyukámnak!

Drága Anyukám!

Isten éltessen sokáig! Nagyon SZERETÜNK!

Lelle, Maja, Levi, Erika

Folytatás...

...Egy pillanatra megmutatták Őket és már vitték is vizsgálni. Pár perc és hozták is vissza először Maját, majd Lellét. Nem is tudom leírni ezt az érzést, földöntúli boldogságot éreztem! Aztán elvitték Őket az intenzívre megfigyelésre. Utóbb kiderült, hogy Lellus belekakilt a magzatvízbe és egy  kicsit visszaesett a hőjük, ezért meleg párnára rakták mindkét Picit. Engem a Mátrix osztályra vittek lábadozni, kaptam oxigént, méregették sűrűn a vérnyomásomat, mert műtét közben nagyon leesett, amit éreztem is. Este hét óra körül hozták a Lányokat, majd éjszaka is többször hozták Őket szopizni. Éjjel háromkor állítottak fel először, hát.......mindegy, már el is felejtettem. Másnap reggeltől róttam a köröket a folyosón, hogy minél könnyebben tudjak mozogni. Délután átkerültünk a gyermekágyas osztályra. Erről nem kívánok írni, sz@r élmény volt, kivéve két éjszakás csecsemős nővért. Szöges ellentéte a terhespathológiának. Na de mindegy, ezt is elfelejtjük. Vasárnap haza engedtek szerencsére. Az első két nap káosz volt, Babák sem találták még a helyüket.
Anya nagyon sokat segít nekünk, kicsit félek is, hogy mi lesz, ha elmegy, de hát otthon is várják az unokák.
Kislányaink nagyon édesek, rengeteget esznek, szerencsére van mit, bár nappal is és éjszaka is egyszer pótolni kell. Maja nagyon nem szereti a tápszert, de ha éhes, megeszi. Lelluskámnak mindegy, csak tele legyen a bendő. :) Sokat mosolyognak, viszont fürdeni nem szeretnek még.
Levi is hősiesen helytáll mindenben, tegnap már fürdetett is.
Folyt köv.

Elkezdem...

Megpróbálok egy pár sort írni, amíg a Picikéim alszanak.
Szóval január 11-én befeküdtem a kórházba. Na nem azért mert IKREK, hanem mert  betöltöttem a 37. hetet, farosak a Babáim és nem pécsiek vagyunk. Állítólag, ha hirtelen elfolyik a magzatvíz az komoly problémákat is okozHATOTT volna, ezért jobbnak látta az orvosom, ha befekszem. Teltek a napok, a viziten mindig csak annyit mondtak, hogy Erika "gemini" és jól vannak. Mikor ezt minden áldott nap megjegyezték, feltettem magamban a kérdést, hogy igazából arra várnak, hogy rosszabbul legyünk?! Az NST-k szuperek voltak, bár egyik Babám szívhangjának bemérése komoly erőfeszítést igényelt, mert mindig elszökött. :)
Eltelt két hét jöttek, mentek új szobatársak, sok telefonszámot begyűjtöttem és remélem, hogy tudjuk majd tartani a kapcsolatot.
Folyt. köv....
Aztán végre eljött az a nap, amikor azt mondták, hogy "késérett" vagyok és csütörtökön, ha engedélyezik, megindítják a szülést. Épp Anyukámék voltak látogatóban, amikor a doktornő (aki nagyon jó fej, kedves, határozott orvos, sokat vizsgált és nagyon tetszett neki a pocakom) örömmel közölte, hogy holnap szülünk.
Persze, hogy éjjel alig aludtam, Levi sem.  Öt órakor ébresztettek, beöntés, aztán vártunk, hogy mikor telefonálnak, hogy szabad egy szülőszoba (az utóbbi két hétben hatalmas tumultus volt, rengetegen szültek). Közben Levi is megérkezett. Negyed 8 körül telefonáltak, hogy mehetünk fel. A szülőszobára azért kellett mennem, mert császár előtt, ha úgy indítják a szülést, kell lennie legalább 2 óra fájástevékenységnek, hogy a Piciket is valami stressz érje, mert az nem jó, ha csak úgy kiveszik Őket. Ezt mondták. Bekötötték az oxitocint, vártunk, vártunk, de alig éreztem valamit és ez így ment majdnem 6 órán keresztül. Közben Levi velem volt, szórakoztatott, nyugtatgatott. Olyan jó volt, hogy velem volt! Kisebb fájásokat mutatott a gép, azt mondták, hogy elég lesz, irány a műtő.Ide Levi már nem jöhetett be. Lezsibbasztottak spinális érzéstelenítéssel, aztán go... A műtétből annyit éreztem, hogy rángatnak össze vissza, aztán egyszer csak meghallottam Lelle hangját, aztán egy perccel később Majáét.
Folyt. köv...

Drága Kislányainknak!

Isten hozott,

Ölelésért nyújtózkodó

aprócska karok,

szunyókáláskor

félig lehunyt kis szemek.

Isten hozott, 

apró kezek

és apró lábacskák,

édes kuncogások

és mosolyok.

Isten hozott egy világban,

mely csak Rátok várt...
hatalmas szeretettel!