Pótolok.....

A legutóbbi bejegyzésem óta (húúúúú, mikor volt már...) történt egy s más, meg sem próbálok mindent leírni, mert úgysem tudnám. Először is , ugye ott tartottam, hogy van az én Picikéimnek szívhangjuk és nagyon boldogok vagyunk...ez szerdán volt. Vasárnap azt hittem, vége az életemnek, olyan tünetet produkáltam, amiből én arra gondoltam, nagyon nagy baj van. Szerencsére Levi nagyon higgadt volt, biztatott, ő beszélt az orvosommal. Végre beértünk a klinikára, ahol megvizsgáltak, ultrahangot csináltak és kiderült, hogy szerencsére Bogyókákkal minden rendben van, viszont van egy hatalmas haematoma a Babák alatt. Egy hetet feküdtem kórházban, ahol az orvosomon kívül más nem biztatott sok jóval. Volt, aki azt mondta, hogy nagyon fiatal terhesség, nem lehet tudni, mi lesz. Volt, aki azt mondta, hogy imádkozzak... Olyan rossz volt, körülöttem hatalmas pocakos kismamik, egyedül én lógtam ki a sorból, jöttek, mentek szülni, én meg épp az életükért küzdöttem. Közben a suliban még egy csomó munkával el voltam maradva, de hála a két legdrágább kolléganőmnek, Ritának és Diának, készen lett minden az ő jóvoltukból. Letelt a hét, már szinte semmi tünetem nem volt (na ez nem tartott sokáig nyolc hét kellett hozzá...), bár a haematoma nem változott semmit, de azért hazaengedtek. Na akkor kezdődött egy kb. két hetes depis időszak. Drága Anyukám főzött, takarított nálunk, férjem a gondomat viselte és vígasztalt, két kolléganőm pedig mindig telefonáltak, még akkor is, ha tudták, hogy nem akarok beszélni, de szerencsére nem hagyták annyiban a dolgot. :)
Ma már 18 hetesek és azt hiszem, hogy érzem Őket. A tegnapi ultrahang szerint Kislányok, de még nem biztos... Nagyon örülünk!!!!
Dolgozni nem mehetek, táppénzen vagyok. Járunk terhesgondozásra, védőnőhöz.
Szeretnék megtanulni nemezelni, jókat főzni. Meg persze gyakrabban írni ide!!!! ;)