Eltelt két hét a beültetés óta. Hamar elment, más kórházakban ilyenkor már vérvételt csinálnak, hogy sikerült-e, de én még tesztelni sem merek. Az első napok elég furcsák voltak. Úgy mozogtam, mint egy partra vetett hal, még tüsszenteni sem mertem.
Többnyire pihenek, bár minden nappal többet vagyok fent. A hasam sokszor fáj, ilyenkor nagy a riadalom, de semmi mást nem érzek.
Sokszor eszembe jut az a kép, amikor az orvos mutatta az ultrahangon, hogy ott vannak. Levi pedig délután bekéretőzött a biológus hölgyekhez, hogy lefényképezhesse Őket.

Hétvégén Anyuméknál voltam és harcsapaprikást főzött. Nagyon finom volt- amúgy is imádom a halat-, jól bekajáltam belőle. Másnap ebédre is maradt, úgyhogy azt kértem. A levest jóízűen megettem, de éreztem, hogy valami gáz van. Három villa hal után szaladtam rókázni. A család olyan boldog volt!:) De azóta sem éreztem semmit, még egy kósza hányingert sem, úgyhogy el is könyveltem, hogy az nem azért volt.
És még valami:
Nagyon szépen köszönöm Mindenkinek a drukkolást, ha ezen múlna, biztos, hogy sikerülne! Tényleg, el sem tudom mondani, mennyire jól esik!!!